Gasztroterrorkodtunk - Púpozott merőkanál

Miután megbeszéltük Rolanddal, hogy mennyire éhesek is vagyunk, betértünk a Kálvin téren található Púpozott merőkanál nevű kifőzdébe. Előzetes infoként megtudtam, hogy a hely nemrég nyílt, és még igyekszik kiaknázni a fogyasztók szükségleteit. Tipikusan annak a helynek hangzik, ahol az éhes egyetemista barátságos áron egy jó nagy adag étellel ringathatja magát abba a hitbe, hogy házikosztot eszik.

Barátságos környezet fogadott minket, a kiszolgálószemélyzet pedig már első látásra szimpatikus volt. Lelkesedésem csak az a tény lohasztotta le némileg, hogy háromnegyed három magasságában a választék szinte az eszel vagy nem szélességet súrolta. Hogy ebbe részletesebben is belemenjünk, mire odaértünk, maradt egy kis rántott camembert rizzsel, gombaleves, és spenót fasírttal. Roland a rizses rántottsajtnál maradt, kapott hozzá fini áfonyaszottyot is, én pedig gombalevest kértem.

Bár ne tettem volna. Ízetlen volt és sótlan, egyedüli fűszerként a borsot éreztem ki belőle. Parádés időutazás volt ez a régi napközis évekbe, mikor a konyhásnéniktől kikunyerált maradék kakaóscsigákkal csencseneltünk az asztal alatt, mert csak nem akart lemenni az a bizonyos gombaleves. Egész meghatódottan ülök most, a régi szép időkön merengve, de ezt a folyékony izét mégegyszer akkor sem, ha ütnek.

A rántott camembertes cucc korrekt volt (azt már tényleg művészet lett volna elrontani), és mivel még új helyről van szó, hajlamos vagyok szemet hunyni a leveses affér felett.

Na jó, egy feltétellel: ha legközelebb lesz miből választani.

Khrm.

A blog határozatlan ideig szünetel. Ok: tüszős mandulagyulladás.

untitled

Csak az tart örökké, ami nem létezik.

Listen to me

I’ve heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don’t really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah

Your faith was strong but you needed proof
You saw her bathing on the roof
Her beauty and the moonlight overthrew you
She tied you
To a kitchen chair
She broke your throne, and she cut your hair
And from your lips she drew the Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah

Mabye I have been here before
I know this room, I’ve walked this floor
I used to live alone before I knew you
I’ve seen your flag on the marble arch
Love is not a victory march
It’s a cold and it’s a broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah

There was a time
You let me know
What’s real and going on below
But now you never show it to me, do you?
And remember when I moved in you?
The holy dark was moving to
And every breath we drew was Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah

Maybe there’s a god above
And all I ever learned from love
Was how to shoot at someone who outdrew you
And it’s not a cry you can hear at night,
It’s not somebody who’s seen the light
It’s cold and it’s a broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Listen to me

“Ez nem egy szívszorító emberi sors, csak egy újabb sírfelirat.”

Ha egy beszélgetés során felmerül a munka célja, hajlamosak vagyunk a “Te miért dolgozol?” kérdésre mindentudó mosollyal válaszolni - “A pénzért, természetesen”- mintha csak egy kíváncsi kisgyereknek adnánk választ, mikor az a világ nagy dolgairól kérdez bennünket.

A legoptimálisabb esetben munkánk megfelel képzettségünknek, kielégítő időtöltést nyújt, mivel szívesen csináljuk - hogy is csinálhatnánk másképp, hisz’ mi választottuk, elégedettek vagyunk vele.

Ti hány ilyen embert ismertek? Jómagam még félálomban, két összehányt fürdő feltakarítása között nem éltem meg ezt a teljességet. Vajmi kevéssé kárpótolt a havi bérem azokért a percekért, mikor slampos takarítóruhámban igyekeztem a falba olvadni, és nem tudomást venni a hotel jólöltözött, tehetős, idegengyűlölő vendégeiről.

Persze ez csak átmeneti állás. Visszamegyek az iskolába, és mire befejezem, meglesz a képzettségem, hogy soha többé ne kelljen ilyen aljamunkát végeznem.

Innentől kezdve akár el is szakadhatnék a saját szubjektív beszámolómtól, mert ettől a ponttól kezdve meglehetősen nagy pontossággal beszélhetek (túl) sok ember nevében.

Aztán jön valami váratlan, valami, ami megváltoztatja a dolgok folyását, és egy egész más helyen kötök ki. Gyrost árulok a Szerájban, az idegösszeomlás szélén lavírozva, könyveket csomagolok egy poros raktárban, seggemig lógó idegekkel fogadom egy ügyfélszolgálat pultjánál a feldühödött vevőket. Néha arra gondolok, talán nem így kellett volna történnie. Átfut az agyamon, hogy én nem ezért küzdöttem, nem ezért tanultam…én ezt nem így akartam.

Ekkor egy másik gondolat furakszik az agyamba; ez csak átmeneti megoldás - csak addig tart míg megkapom a hőn áhított beosztást valahol másutt.

Talán nem is a föld szeretete tartja meg munkájánál a földművest, nem elkötelezett hivatástudat miatt árulnak gyrost a Szerájban, vagy bárhol máshol, és esetleg nem az elvonultság megnyugtató érzése miatt csomagolnak könyveket koszos raktárakban.

Azt hiszem, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy nem ez a helyzet.

Mindenki hisz valamiben. Hisz abban, hogy egyszer kikerül a pult mögül és megnyitja a kis sarki boltot, amire annyira vágyott. Hisz abban, hogy egyszer talán megtérül a lottószelvényekbe fektetett összeg egy nagyobb nyeremény képében, és végre a főnöke arcába vághatja, amit már oly’ régóta szeretne. Hisz abban, hogy van valami a poros raktáron túl.

De amíg az áhított csoda bekövetkezik, továbbra is megmarad munkásembernek, pultoslánynak és még ki tudja minek. Ha már egyszer csinálja, igyekszik jól csinálni.

Igyekszik a maximumot kihozni a helyzetből, és olyan serényen próbál nap nap után szarból várat építeni, hogy közben észre sem veszi, már egy régi tervére sem emlékszik; az átmeneti megoldás lett az élete.

Ez nem egy szívszorító emberi sors, csak egy újabb sírfelirat - Itt nyugszik az Egyszeri Ember, aki egész életében arra várt, hogy történjen valami.

Éljen Ms. Kirochka Paraaha Sokolov!

Azaz én. Most, hogy immáron komoly cikkíróvá váltam (nemröhög), a Kita megszólítás mintegy érdektelenné vált, és megszületett Ms. Kirochka Paraaha Sokolov.

Ennyire talán még nem vagyok komoly, de majd idővel. Addig is álljon itt egy beszámoló, amit pár hete tettem közzé az LD50 mitolvasol? topicjában.

Arthur Herzog - 17 nap rettegés (17 days)

Pozitív elvárásokkal indultam a kötetnek. Kíváncsian olvasom a megtörtént eseteket feldolgozó regényeket, egyúttal magasra téve a mércét.

“1992. december 28-án, két nappal a születésnapja után, a tízéves Katie Beerst sétálni vitte a család barátja. A kislányt rokonai tizenhét gyötrelmes nap után látták viszont, amikor a rendőrök kiszabadították föld alatti börtönéből. A Long Islanden megtörtént eset egyes részletei A bárányok hallgatnak című sikerfilm borzalmait juttatják eszünkbe.
[...]
A mesteri regényszerkezet jóvoltából több szereplő szemszögéből is nyomon követhetjük az események alakulását.
Az utolérhetetlen Arthur Herzog ismét egy remekművet alkotott. “

A regény egy fejezetét egy-egy nap teszi ki. Most tartok a hetediknél.

Nagyjából ugyanennyiszer vertem már a fejem a falba, amiért képes vagyok merő mazochizmusból végigolvasni egy, a második oldal átfutása után előreláthatóan minden irodalmi, értékrendi - és egyáltalán, bármilyen - igény nélküli kötetet.

Lássuk. Ígértek előszöris egy mesteri regényszerkezetet, melynek jóvoltából több szereplő szemszögéből is nyomon követhetem az események alakulását.

Adott először is egy kislány, aki nem ért semmit.

Ezen kívül az őt elrabló homoszexuális pszichopata annyira egyszerű lélek, hogy a majdnem ugyanannyira ostoba rendőrfőnök már az első napon rájön, hogy ő rabolta el a gyermeket, viszont mivel említetten ő is van olyan retardált, mint főgonoszunk, a huzavona eltart teljes 17 napig.

Az aggódó családot a rosszéletű anya és a tolószékes keresztanya alkotja, akik aggódásukat láncdohányzással juttatják kifejezésre. (Drukkolok, hogy a végére legalább az egyik tüdőrákos legyen. )

Persze gonoszság lenne elfeledkezni a rendőrfőnökről, aki van annyira suta mint amilyen céltudatos. (Ez a két tulajdonsága egyébként egészen vicces szituációkat hoz össze történetünk során. )

És milyen érzés is mindegyikük szemszögéből átélni a cselekményt? Hihetetlenül kiábrándító.

Hogy miért?
Mert látszólag mindegyik karakter hajszálra ugyanúgy éli meg az eseményeket, vagyis rettentően aggódik a kislány miatt.

Hogy a 17 nap rettegés még a fent leírtakon felül is minél értéktelenebb legyen, az utolérhetetlen Arthur Herzog gondosan ügyelt rá, hogy egyik szereplő jellemét se lehessen két szónál bővebben jellemezni.

Próbálkozások persze vannak, itt-ott próbál betekintést engedni a gyermekrabló lelki világába, vajmi kevés sikerrel.

Az emberi kapcsolatokat szemléltető párbeszédei rendre-sorra teszik nevetségessé írói erőlködéseit, konfliktusleíró készségei pedig a nullával egyenlőek.

A legvégére már csak egy kérdésem maradt.

Most vajon mondanom kéne, hogy kíváncsian várom a tizenhetedik napot?

——————————————————————————–

Mire beollóztam és itt-ott picit átírtam a bekezdéseket, elgondolkoztam rajta, hogy talán mégsincs itt az ideje, hogy hivatalosan is Ms. Kirochka Paraaha Sokolovvá váljak.

Azért remélem, így is drukkoltok majd, hogy bazijó cikkíró legyen belőlem.

Alázattal,

Kita Skowronski

(egy kacifántos családnév mégiscsak kellett.)

Helyzetjelentés

Nos, eljött a nagy nap, és mivel 23-án sikerült kiugrasztanom a térdem, egész nap csak feküdtem meg sütögettem, ennek megfelelően elég nagy ganéval a szobámban ébredtem arra, hogy jön a jézuska. Meg az angyalkái ugye, akik lerakják az ajándékot, míg a szobában várom, hogy a szüleim csengessenek, jelezve, hogy szaladhatok ajándékot bontani.

(Mondjuk ez már elég rég volt, de azért tessék meghatódni.)

Tegnap sikerült rájönnöm, hogy a kis fán pont elférnek a díszek, profi lettem szaloncukorhurkolásban és karácsony alkalmából jól telezabáltam magam. A jézuska hozott egy szép új drekot, ami kicsit hasonlít egy közepesen gyilkos fegyverhez, lehet vele bort nyitni és fegyelmezni a pincérfiúkat. Milyen jó, hogy mostanában minden olyan multifunkcionális.

(Egyszer egy rádióműsorban a foci volt a téma, és a műsorvezető megkérdezte a futballgurut, hogy szerinte a brazil válogatott melyik játékosa a legmultifunkciósabb. Azt hiszem akkor fordult meg először a fejemben az öngyilkosság gondolata. Zárójel a zárójelben: másodszor pedig akkor, mikor senki nem javította ki azt a balf@szt. Ez csak úgy eszembe jutott. Ha jobban értenék ehhez, a bekezdést kisebb fonttal írnám, hogy lássátok, mennyire nincs jelentőssége.)

Kaptam még egy nyakláncot, amiben egyre inkább kezdek fantáziát látni, tekintve a tényt, hogy piros-fekete, tehát megy minden ruhámhoz, sőt, önmagában is elég jól néz ki. Nekem ennyi elég is a boldogsághoz.

Szerepelt még a kívánságlistámon egy barna blézer is, amit én fogok kiválasztani, elkerülendő az ajándékba kapott ruha hátrányait. Alig várom, remélem a vásárlási őrület lecsengése után lesznek szívesek visszaállítani az üzletek az áraikat, különben kénytelen leszek eltörni pár sípcsontot.

Ennek fényében boldogat mindenkinek.

Azt hiszem, maradt még egy kis vér a mézeskalácskeringésemben. 

My little trabi

A nevelde-hegyes cikk után úgy döntöttem, hogy felnevelek egy saját trabit.

Jelenleg így néz ki:

Hát, talán lesz jobb is.

Más: képzeljétek, sikerült kiugrasztanom a térdem! Hát nem fantasztikus? Szerintem pont újratanulom a járást 29-ére.

Azt mondtam már, hogy most kb olyan érzés járni, mintha egy lazacfilét tartanék a sípcsontom és a térdkalácsom között?

(You)Tuber’s zone Part2

Úgy döntöttem, hogy a (You)Tuber’s zone a Weekly Brainstorm kistestvére lesz, és váltakozva kaptok kis színeseket és ilyen-olyan videokat.

Az előző (You)Tuber’s zone témáját a betiltott reklámok szolgáltatták, haladjunk hát tovább ezen a vonalon, és vegyünk szemügyre néhány kamureklámot.

Heretartó. Nos, uraim? Tegye fel a kezét, aki még nem látta ezt a kisfilmet. Hát…ez elég kevés. Úgy tűnik, ez alapdarab…

mint ahogy ez is. Tickle me emo!

És ha kamureklám nem is jut eszünkbe, ihletet meríthetünk egy már meglévő anyagból, sőt, egy kicsit át is formálhatjuk.

Apa, kezdődik! Egy kicsit másképp.

Nevelde-hegyek

De rég is volt már, mikor mindenki meg volt elégedve Pupu nevű teveclubos állatkájával, aki az idők során megtanult fűzfán fütyülni és kesztyűbe dudálni, majd elfogyasztott három datolyát, ami akkora telefonszámlát csinált, hogy a szülők nem győztek hüledezni.

Persze a hirdetőfal még mindig vicces a maga módján (ha nem merülünk bele olyan morális kérdésekbe, hogy egy majd’ 14 éves lánykának ugyan nem kéne kurválkodnia és harmincéves nős papasokat összeszedni) ráadásul még a tökéletes karit is megtalálhatjuk rajta - datizáporral és horoszkóppal, hogyne.

Újabban már elérhető a Gaming Zone szolgáltatás is, a tevetulajok reversit és tankcsatát játszhatnak.

Akinek ez mégsem elég, mert hát mégiscsak ötödik éve eteti minden nap szaloncukorral Puput, az nyugodtan kérdezze googlet, aki majd mindenféle neveldeötletekkel árasztja el.

Nekem ez a kettő szúrt első látásra szemet, úgyhogy itt van, linkkel, mindennel. (A képek csak illusztrációk.)

1. A Trabinevelde

Ez az oldal a virtuális trabantnevelés első példánya.
Tuningold a trabantod, tankolj bele, játssz, ismerkedj, szórakozz!
A trabantod hetente 9000 petákot kap. Ha munkába is mész, úgy jelentősen többet kereshetsz naponta.
Petákot akkor kapsz, ha belépsz a trabidhoz.
Ha a napi peták nem lenne elég, akár sms-ben is rendelhetsz.
Ha ezt megteszed, az oldalt támogatod.
Jó nevelgetést kíván a TrabiTeam

Ha felnő, vajon BMW lesz belőle?

Trabantnevelde @ trabinevelde.hu

2. Tanárnevelde

Nap mint nap a suliban tanárok vesznek körül… Most kipróbálhatod milyen az, ha te vagy a tanár :) Nevelgesd tanárod, irass dolgozatot, írj be a rossz gyerekeknek. Ugyanakkor a saját egészségedre is ügyelj. Meglátod nem is lesz olyan könnyű :) Jó játékot :)

Az oldal 0.1-es BÉTA verzióval teszt jelleggel indul.

Tanárnevelde @www.tanarnevelde.hu

 

Ha igazán ügyes vagy, a végén talán lesz egy igazi, lógó mellű Diana Choksondikod. Ha túl ügyes vagy, tán’ még egy gyomorfekélyt is kaphatsz. (Meg röhejesen kevés állami fizetést.)