Pannon Black & White Christmas
Kicsit csalódott voltam, miután rájöttem, hogy a blog egyhónapos fennállását a negyedik Weekly Brainstorm kihagyásával kezdtem, aztán folytatódott az egész három nap munkával, szóval végképp nem volt időm cikket írni. Ezalatt kritikusan sokat zuhant az olvasottság, és az átdolgozott hétvége után segédfogalmam sincs, miről írhatnék.
Na jó, elmesélem, hogy milyen a karácsony Pannonéknál.
Először is, az alapötlet az volt, hogy ne a szokásos fagyöngy-zöld-piros dekorral aggassák tele a Nemzeti Galériát, amit külön a Pannon Black & White Christmas partinak béreltek ki, hanem, amint a neve is mondja, fekete-fehér színben pombázzon a rendezvény. Az első emeleten felhúztak egy színpadot, körben teleaggatták képernyőkkel, amin női alakok sziluettjeit váltotta fel pár stilizált hópötty. Na ez szánalmasan egyhangúvá tette az egész képi megjelentítést, és nem is értem, hogy hogy a francba illik össze három fekete-fehér nő a karácsonnyal.
Hétre megépítettük a pályát, és megkaptam harmad(néha negyed)magammal az egyik földszinti italpultot.
Pompás. A zene ordít, fény nincs, az emberek nagy többsége meg lusta felmenni a felsőbb szintekre (eredmény: a második és a harmadik szinten lézengtek, nálunk meg nem lehetett leejteni egy gombostűt sem). Gonoszság lenne említés nélkül elmnni amellett a tény mellett is, hogy egy térválasztó elem állandóan a hátunkba állt, ráadásul egy reflektort is kaptunk térdmagasságba, hátha beújít valamelyikünk egy másodfokú égést az est végéig.
A konferanszié szerepében Rákóczi Ferencet láthattuk, aki kitűnő példával szolgált arra, hogy a mai világban az érvényesüléshez nem kell sem ész, sem stílus. (vö: idióta ripacs mikrofonnal)
A Dj Dévényi Tibi bácsi volt, a második emeleten a Váradi Roma Café lépett fel, esküszöm, már azt vártam, mikor toppan be Fekete Pákó.
Volt tizennégy féle borunk, de ugyan minek, annyira mindegy volt, hogy ki mitől rúg be.
(-Édes rosét kérek.
-Sajnálom, az nincs. Száraz vörösbort tudok ajánlani helyette.
-Mindegy, csak alkohol legyen.)
Az est fénypontja a klipvetítés volt. Igen, írtak egy dalt a szélessávú internetkapcsolat kiépítéséről (”Surfing Hungaria, you don’t need to wait much longer”).
Erre az egészre ráadásul úgy zuhantam be délre, ahogy aznap hajnal fél ötkor én még nagyban dolgoztam. Vasárnap reggelre pedig valahogy így éreztem magam.
Azt hiszem, még bővítem ezt a cikket, de előtte alszom még egy kicsit.
“és nem is értemé, hogy hogy a francba illik össze három fekete-fehér nő a karácsonnyal.”…az értemé, az értettem, ebből kifolyólag is szép álmokat kislány. és hogy jön mindenféle balfaszség a méltán szebbet/jobbat érdemlő ünnepeinkhez, amolyan hülyemulti módjára? pont ahogy cib mikulásünnepségén volt kisállatsimogató+harrypotter, de mikulás egy szál se(rákérdeztem).
“-Édes rosét kérek.
-Sajnálom, az nincs. Száraz vörösbort tudok ajánlani helyette.
-Mindegy, csak alkohol legyen.”
Na ezért már érdemes volt elolvasnom!\m/