Helyzetjelentés

Nos, eljött a nagy nap, és mivel 23-án sikerült kiugrasztanom a térdem, egész nap csak feküdtem meg sütögettem, ennek megfelelően elég nagy ganéval a szobámban ébredtem arra, hogy jön a jézuska. Meg az angyalkái ugye, akik lerakják az ajándékot, míg a szobában várom, hogy a szüleim csengessenek, jelezve, hogy szaladhatok ajándékot bontani.

(Mondjuk ez már elég rég volt, de azért tessék meghatódni.)

Tegnap sikerült rájönnöm, hogy a kis fán pont elférnek a díszek, profi lettem szaloncukorhurkolásban és karácsony alkalmából jól telezabáltam magam. A jézuska hozott egy szép új drekot, ami kicsit hasonlít egy közepesen gyilkos fegyverhez, lehet vele bort nyitni és fegyelmezni a pincérfiúkat. Milyen jó, hogy mostanában minden olyan multifunkcionális.

(Egyszer egy rádióműsorban a foci volt a téma, és a műsorvezető megkérdezte a futballgurut, hogy szerinte a brazil válogatott melyik játékosa a legmultifunkciósabb. Azt hiszem akkor fordult meg először a fejemben az öngyilkosság gondolata. Zárójel a zárójelben: másodszor pedig akkor, mikor senki nem javította ki azt a balf@szt. Ez csak úgy eszembe jutott. Ha jobban értenék ehhez, a bekezdést kisebb fonttal írnám, hogy lássátok, mennyire nincs jelentőssége.)

Kaptam még egy nyakláncot, amiben egyre inkább kezdek fantáziát látni, tekintve a tényt, hogy piros-fekete, tehát megy minden ruhámhoz, sőt, önmagában is elég jól néz ki. Nekem ennyi elég is a boldogsághoz.

Szerepelt még a kívánságlistámon egy barna blézer is, amit én fogok kiválasztani, elkerülendő az ajándékba kapott ruha hátrányait. Alig várom, remélem a vásárlási őrület lecsengése után lesznek szívesek visszaállítani az üzletek az áraikat, különben kénytelen leszek eltörni pár sípcsontot.

Ennek fényében boldogat mindenkinek.

Azt hiszem, maradt még egy kis vér a mézeskalácskeringésemben. 

~ by zyklon on December 25, 2007.