Gasztroterrorkodtunk – Púpozott merőkanál
Miután megbeszéltük Rolanddal, hogy mennyire éhesek is vagyunk, betértünk a Kálvin téren található Púpozott merőkanál nevű kifőzdébe. Előzetes infoként megtudtam, hogy a hely nemrég nyílt, és még igyekszik kiaknázni a fogyasztók szükségleteit. Tipikusan annak a helynek hangzik, ahol az éhes egyetemista barátságos áron egy jó nagy adag étellel ringathatja magát abba a hitbe, hogy házikosztot eszik.
Barátságos környezet fogadott minket, a kiszolgálószemélyzet pedig már első látásra szimpatikus volt. Lelkesedésem csak az a tény lohasztotta le némileg, hogy háromnegyed három magasságában a választék szinte az eszel vagy nem szélességet súrolta. Hogy ebbe részletesebben is belemenjünk, mire odaértünk, maradt egy kis rántott camembert rizzsel, gombaleves, és spenót fasírttal. Roland a rizses rántottsajtnál maradt, kapott hozzá fini áfonyaszottyot is, én pedig gombalevest kértem.
Bár ne tettem volna. Ízetlen volt és sótlan, egyedüli fűszerként a borsot éreztem ki belőle. Parádés időutazás volt ez a régi napközis évekbe, mikor a konyhásnéniktől kikunyerált maradék kakaóscsigákkal csencseneltünk az asztal alatt, mert csak nem akart lemenni az a bizonyos gombaleves. Egész meghatódottan ülök most, a régi szép időkön merengve, de ezt a folyékony izét mégegyszer akkor sem, ha ütnek.
A rántott camembertes cucc korrekt volt (azt már tényleg művészet lett volna elrontani), és mivel még új helyről van szó, hajlamos vagyok szemet hunyni a leveses affér felett.
Na jó, egy feltétellel: ha legközelebb lesz miből választani.
engem ezekben a “főzelékezőkben” az idegesít a legjobban, hogy úgy kell mosakodnom utána, mintha hullát mostam volna, ha nem akarom hogy napokig(ner azt a napot már mindenképp buktam) kajaszag dőljön belőlem. ez is ilyen?
au contraire, itt ilyen nem fordulhat elő. amilyen jó vagyok szőrszálhasogatásban, egy ilyen tény felett nem siklottam volna el ;)
pedig nem hülyeség amit kommandante mond: nem tudom, hogy csinálják, de mintha főzelékben pácoltak volna, úgy belémivódik, már én is észrevettem.
gasztroterrorról jut eszembe: olyan sütőtökkrémlevest főztem, hogy ihaj. és alig várom a nokedlijeinket, vastag szaftokkal.:)
Nagyon jó a cikked-sztem irnod kellene a TV paprika magazinnak mert keresnek amatőr vendéglő tesztelőket akik a profikkal együtt mennek fesztelni de a véleményüket külön közlik le.A cehhet meg a kiadó álja.üdv:
Somehow i missed the point. Probably lost in translation :) Anyway … nice blog to visit.
cheers, Wend
.
Én rendszeresen eszek a Kálvin téri “Pupiban” ahogy mi hívjuk a kollégáimmal magunk között és az ételek finomak és mindig hatalmas adagokat kapunk akár elvitelre, akár helyben fogyasztásra kérjük.
Az igaz, hogy mivel 11-16 óráig van kiszolgálás, ha valaki háromnegyed három felé téved be, annak már nem tul nagy választék jut, de minket rendszeres fogyasztókat ez csak megnyugtat, mert biztos, hogy minden nap friss ételt szolgálnak elénk, amely izletes és elegendő mennyiségű is. Bevallom azt is, hogy -bár imádom a gombát- gomba levest még sosem ettem náluk, viszont a kolléganőm igen, és szerinte nagyon finom volt.